06. Wow

szeptember 05. péntek
Életem legboldogabb napja!! Úristen!!! Zozóó!!! ÚÚ!! ÉS Lola!! És úúú... Oké, kezdük... Lélegezz méllyeket... Húúúúúúúúúh.. Rendben, akkor kezdhetjük előről. :)  Felültem az ágyra, és egy nagyot nyújtózkodtam. Emiatt a karom teljesen megfájdult, mert túl hirtelen nyújtottam ki. :P  Ilyen béna is csak én lehetek. Nagy nehezen kibotorkáltam az ágyból,  és belenéztem a tükörbe. Egy karikás szemű, kócos hajú, álmos képű, miteszeres orrú, MIIII???? MITESZER????? AZ MEG MIT KERES ITT????!!!  Rögtön felébredtem, és elkezdtem nyomkodni az orrom. Észre se vettem, hogy Lola is felkelt, és érdeklődve figyelte, hogy mit művelek korán reggel. Majd amikor szétgyilkoltam az arcomat, feladtam, és felvettem a kalóz ruhámat. - Jó reggelt! - köszöntem Lolának. - Jó reggelt! - mondta Lola, élettel teli hangon, boldogan, frissen... Hogy csinálja? Hogy képes suli előtt boldog lenni? Áá! Mindegy!! És akkor Kapitányra gondoltam, és rögtön én is mosolyogni kezdtem. - Na? Ő rá gondoltál? - kérdezte nevetve Lola, miközben a haját fésülte. - Szerinted? - kérdeztem, mert bár, nem rég óta ismer, de azért már illene tudnia hogy mire szoktam gondolni. Lola nem válaszolt, csak tovább fésülgette barnás-feketés haját. Majd amikor végzett, egy piros fejpántot tett magára. - Indulhatunk! - sóhajtott egyet, majd felkaptuk a laptopunkat, és bementünk a termünkbe. Az osztályban káosz uralkodott. Zozó chipset evett, miközben röhögött, ezért a megrágott, nyálas chipsdarabkák, a földre kerültek. Pfúúúj!! Kokó dobozos kókusztejet (??) ivott, Pepe egyszerre az iPadot, az iPhonet, a laptopot, a tabletet, a MacBookot (?????) nyomogatta, Timcsi a kupakokat számolta, Sziszi a laptopon átolvasta a biosz anyagot ( nem tudom miért, mert csak kedden lesz),Kapitány pedig zenéthallgatott. Én pedig elbambultam. Természetesen Kapitányon. A férfi megérzés miatt, vagy nem tudom mi miatt, felnézett, és én meg elpirulva kaptam el a tekintetem. Kapitány mosolygott, majd letette a lejátszót, ésodamnet hozzám. - Szia! - köszönt lazán. - Szia! - köszöntem én is. Az adrenalin szintem az egekben, a pulzusom az átlagosnál 100-szor gyorsabb, a gyomrom görcsöl... - Aliz? - kérdezte Kapitány, mert valószínüleg megint elbambultam. Pff.  Várjunk csak!! Tudja a nevem?? Tudja a nevem??? TUDJA A NEVEM!!! :)  - Igen? - tértem vissza a földre. - Azt kérdeztem, hogy nem volna-e kedved este... - én pedig a szavába vágtam.  IGEN!! - mondtam talán túl hirtelen. - Oké! Akkor este nálam! - nevetett Kapitány. IGEEEN!!!! Randim van Kapitánnyal!!! Húúúú!!!

A többi óra nem igazán érdekelt, egyátalán nem figyeltem, Hortenzia tanárnő majdnem kidobott az óráról. De nem tehetek róla!! A szerelem ilyen, ezt a tanárok mért nem értik meg??!! Alig vártam már az estét, és amikor az uccsó órának vége lett, berohantam a kabinomba, ledobtam a laptopom ( az ágyra, nem a földre!! :D ) és futottam az ebédlőbe. Mézes-mustáros csirke, tésztával. Hát, biztos. Megkóstoltam, és... és ez iszonyúú fincsi!!! Gyorsan betömtem, és csak azért nem szaladtam a kabinomba, mert akkor kihánytam volna mindent. Most jött a legnehezebb rész. A ruha. Na, most mit csináljak??? Van egy ruhám, amit azért nem akartam felvenni, mert azt a szalagavatóra tartogatom. Úgyhogy maradt kettő.

                          VS.                  



Végülis az egyszerűbb sötét rózsaszín színű ruhát választottam. A hajamat befogtam, és felcsatoltam egy csattal. Egy pici alapozó, és egy kis szempillaspirál, és indulhattam is. Először egy kicsit botladoztam a magassarkúmban, de végülis sikerült naggyából normálisan járni. Kopogtam. Kinyílt az ajtó, és... és a szobában ott volt Pepe, Zozó, Lola és Tiki. Uppsz... Ez ciki! - Szia Aliz!! Hú! - lepődött meg Kapitány. - De csinos valaki! - dícsért meg. Aztaaa!!! CSininek tart!!! WOW!!!  - Én azt hittem hogy... csak ketten leszünk... - motyogtam. - A csoportos leckeírás, az csoportos leckeírás... - magyarázta Pepe. MI?? EZ NEM RANDI??? Elszomorodtam, de nagyon. - Gyere, ülj le mellém! - hívott Kapitány. Szomorúságom elrebbent, és odaületm... Ő mellé!! - Na! Mielőtt belekezdenénk! - szólalt meg Zozó. -Bemutatom a csajomat - mutatott... LOLÁRA!!! ÁÁÁ!!! Rá mosolyogtam, ő pedig rám vigyorgott. Szóval, ezért volt ilyen boldog reggel. - a mi mentünk! - jelentette be Lola. Rá néztem, és rögtön megértettük egymást. Azt akarja, hogy kettesben maradjak Kapitánnyal. - Mért?? - kérdezte Pepe és Zsolti egyszerre. - Mert menni kell! Na tünés! - mondta Kapitány. Ezen nagyon meglepődtem. Mivel Kapitányra mindenki hallgat, kimentek a kabinból, és csak kettesben maradtunk. Letette a laptopot, és közelebb csúszott ( HÚÚÚ).. - Tudod, amikor alálkoztunk, már rögtön tudtam hogy te vagy az.... - kezdte el, én pedig izgatottan vártam a végét a mondatnak. - Tudtam, hogy te vagy az, aki... - mondta mégegyszer, de megakadt, és kínosan felnevetett. - Igen?? - kérdeztem, és kérdőn ránéztem. Nem válaszolt, csak mosolyogva lefelé nézett. - Hát... akkor nekem men... - álltam fel, de Kapitány vissza rántott, magához húzott, és gyengéden megcsókolt. Pár másodpercig tartott ugyan, de... de istenem!! Tényleg megtörtént velem!!!  Kapitány engem fürkészett, és rögtön megértettem, hogy miért. - Én is így érzek irántad! - mondtam neki, majd megcsókoltam. - Akkor most járunk? - kérdeztem. Kapitány válaszul, csak megcsókolt.  Életem első 10 csókja zajlott le a szobába.Hirtelen Halszagó toppant be a kabinba. - Aliz! Kapitány!! Azonnal engedjétek el egymást!! - ordította, de Kapitány nem engedett el. Sejtettem hogy rossz vége lesz. Majd Halszagú erősen megfogta a karom, és kirángatott a pasim kezéből. - Tünés! - dobott ki az ajtón. Ekkor Zozó odaszaladt, majd lepofozta (!!!) Halszagút. - Te... Mi ... CSinálsz???? - kérdeztem Zozótól, majd leguggolatam ( ahogy csak tudtam, mert a rövid ruhám nem nagyon engedte :P  ) az ofőhöz. Halszagú megfogta a fejét, és kezdett ébredezni. - Mi... Mii.... Mi történt? - kérdezte kábultan. Lassan felült, majd Zozó mesélni kezdett. - Ottó bá elcsúszott a szőnyegben és beverte a fejét! Mi pedig meghallottuk a csattanást, és rögtön kirohantunk! - Zozó brilliáns történetet talált ki. - Mért fáj az arcom? - kapott oda. - Mert hasra esett, csak a arca előbb ért a földre. Majdnem eltörte a nyakát! - magyarázta Zozó. Az ofő bevette,  majd elment a kabinjába. - Huh! Ezt megúsztad! - veregette meg Zozó vállát Pepe. Adtam egy búcsúcsókot Kapitánynak, aztán Lolával bementünk a kabinunkba. Mindenketten vigyorogva fürödtünkk és vigyorova aludtunk el.  i am very happy!!!! :)))