5. Boldogság

szeptember 04. csütörtök
Az előző két napban megszoktuk az új környezetünket. Máraki... Ugyanis, kiderült, hogy Sziszi tengeribeteg, úgyhogy az ebédlőben a falon hagyta az ,,emlékeztetőt, miszerint ; Sziszi itt járt... Szegény. Persze ezen a srácok jót nevettek. Aztán... Kokó nem volt hajlandó meginni a tejet a reggelinél, mert ő minden reggel kókusztejet iszik. :) Zozó és Pepe hozta a formáját, mindenből viccet csináltak. Timcsi mindenkivel ordibált, nem tudom meddig bírják az idegeim... És Kapityán... pedig.. csak Kapityány.. Szóval ez a pár nap is eltelt, és ( végre) elkezdődött a suli. Jó, kicsit furán hangzik, hogy várom a sok lenyát, tanulnivalót... de én kíváncsi vagyok arra, miket fogunk tanulni! A fiúk persze ennek egyátalán nem örültek. Sőt! Sztrájkba kezdtek! :) Nem mennek be órákra, hanem bezárkóznak a kabinjukba, és betegséget színlelnek. Csakhogy ennek az lett a vége, hogy Halszagú feltörte a zárat ( az ő kézlenyomatát minden kabinajtó ismeri. ) és a fiúk meglepődve fordultak oda. Éppen nagy buli folyt... Üvoltott a rádió, gázos és nem gázos fekete lufik (????) szállingóztak, popcorn és egyéb ( hot-dog, hamburger) étel maradék a földön... Halszagú gyilkos pillantásokkal nézte őket, majd adott nekik seprűt, meg lapátot, és kezdhették a takarítást. Ezekszerint, ilyen ,,unalmasak" lesznek a reggeleim. :) Az első óra matek volt. A matek nem az erősségem, de azért 4-es felmérőket szoktam írni. Egy rózsaszín (??) hajú nő lépett be a terembe. Zozó elnevette magát. Kár volt. - Min röhögsz kis fiam???!!! - ordította a tanárnő. - Csak... csak Pepe mondott egy oltári nagy viccet!! - füllentette. - Hm... Nos! Hogy hívnak? - méregette Zozót, ez az őrült. - Engem? Tikinek! - erre az osztály felröhögött. Tiki csak csóválta a fejét, és felemlete az egyik kezét. - Én vagyok Tiki! - kiáltotta. - Nem!! Én vagyok Tiki! - ordította be Pepe. A tanárnő össze vissza forgolódott, teljesen össze zavarodott, majd rám nézett. ÓÓ!! - Te!! Te nem szóltál egy szót sem!! Mondd meg, ki Tiki!!! - mutatott rám, az átlagosnál szerintem hosszabb mutatóujjával. - Één.. éénn- motyogtam, és körbe néztem. Mindenfelől kétségbeesett pillantások. Huh... - Az a helyzet, hogy nem nagyon jegyeztem meg a neveket, tehát nem tudom melyikük az igazi Tiki - jutott eszembe ez a gondolat. A többiek mind hálásan pislogtak rám, én pedig kihúztam magam. Én, kétszeresen is megmentettem az osztályt ( az első, amikor megtámadtak a siklók)! - MEGŐRÜLÖK!!!! - ordította a tanárnő. - Eddig is az volt - szólt be ( az igazi) Tiki. - MIT MONDTÁL???!!! - azt hiszem, most már tényleg kihúztuk a gyufát. Az első napon. És még a tanár nevét sem tudjuk! Húha! Lehet hogy új rekordot állítottunk elő!! :) Mindenki beszélgetett, röhögött, cseppet sem zavart senkit, hogy a tanárnő teljesen bekattant, és a ceruzáit kezdte el egyesével eltörni... - MOST MÁR ELÉG LEGYEN, DE AZONNAL! - ugrott fel az asztaltól. Mindenki elnémult. - Rendben van! REndben van! Ha ezt akarjátok! Egyébként Lokner Hortenzia a nevem - mondta mellékesen. Erre mindenki felröhögött. - Áháá!!! Szóval azért pink a haja, mert ön egy virág!! Hahahaha!!! - röhögött Zozó. Hortenzia tanárnő csak kihúzta a fiókot, előszedett egy halom papírt, és mindenkinek osztott belőle 5-öt. - Ti akartátok! Írjátok le, erre az öt lapra azt, amit tavaly tanultatok! Látni akarom a szenvedést... akarom mondani, hogy mennyit tudtok! - mondta ördögien. Az osztály elnémult, és keserves arccal ült neki a... az évvégi ismétlő témazáróra. Hát, nem tudom máshogy mondani... Papírok susogása, tollak, sercegése, csak ezeket lehetett hallani. Majd amikor kicsöngettek, Timcsi felállt, és önként beszedte ( vagyis inkább kitépte a kezünkből) a lapokat. - Köszönöm! - majd mintha egy ördögi kacajt is hallottunk volna.
A második óra nyelvtan. Egy vén, szottyos szatyor csörtetett be a terembe. - Jó napot kívánok! - mondta rekettes hanggal. Az osztály csöndben várta a fejleményeket. - Mondom; Jó napot kívánok! - mondta hangosabban. Az osztály csak ült, és bambult. - Á! Mindegy! - legyintett. - Ormár Tamás a nevem - mutatkozott be. Majd sorban mindenki elmondta a nevét. - Remek! Most hogy megismerkedtünk, kezdhetjük is! - csapta össze a tenyerét. - Oké, akkor beszélgessünk - mndta Zozó. Mindenki nevetett, csak Tamás bá nem. - Úgy értettem, kezdjük el az anyagot! Nem pedig a felesleges fecsegést! - mondta szigorúan, majd lecsapta az asztalra a vaskos nyelvtan könyvet. Nyissátok ki a 304. oldalon, és csináljátok meg, az 1-es, a 2-es, a 3-as, a 4-es, az 5-ös, a 6-os, a 7-es, a 8-as, a 9-es és a tizes feladatot. Kaptok rá... mondjuk... 20 percet! - adta ki a parancsot. Elkerekedett szemmel néztünk rá, majd a feladatokra is. - Tanár úr! Ilyet mi még nem isz tanultunk! - mondta pöszén Sziszi. - Már hogyne tanultátok volna!! - nevetett fel Tamás. - Na, kezdjétek el! Akinek nem lesz kész 17 perc alatt az összes feladat, az kap egy szép nagy egyest! - fenyegetett meg minket. Majd szépen lassan telt az idő, és Tamás bá, bealudt. Hangosan horkolt, ezért nem hallott semmit. Halkan megfogtuk a cuccunkat, és kiosontunk a teremből. Szerencsére Tamás nem vette észre. A harmadik óra, a biológia. - Szervusztok! Én Liszt Eszter vagyok, a biológia, a fizika, és a kémia tanárotok! - ,,ugrált" be, egy kedves és fiatal ,,tanárlány". - Jó napot! - kiáltottuk. Persze, hogy neki köszöntünk, hiszen ő tökre szimpi volt. - Ön Liszt Feró rokona talán? - kérdezte Zozó. Az osztály felröhögött, majd vártuk, hogy mit csinál erre Eszter. - Háháhá!! Nem! Nem! Vicces kis társaság vagytok! - nevetett. Mindenki mosolygott, és boldogan töltöttük el a biológia órát. A 4.-5. órában kiosztották a laptopokat, és a Tableteket. Nagyon szuper!! A nyelvtan óra feladatait kikerestük a neten, és így már senki sem kap egyest! :) Amikor mentem be a kabinomba, véletlenül összeütköztem Kapitánnyal. - Ó! Bocs! - pirultam el. -Semmi baj! - mondta lazán, majd rám mosolygott. Az az édes, gyönyörű mosoly... Majd olyat tettem, amire nem gondoltam hogy megteszem. Megpusziltam Kapitány arcát. Kapitány még mindig mosolygott, majd ő is adott egy puszit, és kikerült. Vigyorogva mentem be a kabinomba.

Elkészítettem a leckéimet, majd felmentem skype-ra, hogy írjak a szüleimnek. Jól vannak,beszámoltam az eseményekről, a tanárokról, aztán kikapcsoltam a gépem.  Gyorsan lezuhanyoztam, és felvettem a pizsim. Hamarosan Lola is megjött, és ő is gyorsan megfürdött. - Na, milyen volt ez a nap? - kérdezte, amikor ( már ő is pizsiben volt) leült az ágyamra. - Hát... vicces.. és nagyon jó! - vigyorogtam. Lola ( szerintem) a legjobb barátnőm!! - Tudom én miről van szóó!!!! - mosolygott ő is. - Ezt meg hogy érted? - kérdeztem értetlenül. - Tudod tee!! Tudom hogy szerelmes vagy kapitánybaa!!! - nevetett. - Cssss!!! Halkabban!! - csitítottam. Majd nevettünk egy sort, és megöleltük egymást. - Akkor? BFF-ek vagyunk? - kérdezte. - Hát persze! - válaszoltam, majd lekapcsoltam a kis lámpát, és szunyáltunk.