06. Wow

szeptember 05. péntek
Életem legboldogabb napja!! Úristen!!! Zozóó!!! ÚÚ!! ÉS Lola!! És úúú... Oké, kezdük... Lélegezz méllyeket... Húúúúúúúúúh.. Rendben, akkor kezdhetjük előről. :)  Felültem az ágyra, és egy nagyot nyújtózkodtam. Emiatt a karom teljesen megfájdult, mert túl hirtelen nyújtottam ki. :P  Ilyen béna is csak én lehetek. Nagy nehezen kibotorkáltam az ágyból,  és belenéztem a tükörbe. Egy karikás szemű, kócos hajú, álmos képű, miteszeres orrú, MIIII???? MITESZER????? AZ MEG MIT KERES ITT????!!!  Rögtön felébredtem, és elkezdtem nyomkodni az orrom. Észre se vettem, hogy Lola is felkelt, és érdeklődve figyelte, hogy mit művelek korán reggel. Majd amikor szétgyilkoltam az arcomat, feladtam, és felvettem a kalóz ruhámat. - Jó reggelt! - köszöntem Lolának. - Jó reggelt! - mondta Lola, élettel teli hangon, boldogan, frissen... Hogy csinálja? Hogy képes suli előtt boldog lenni? Áá! Mindegy!! És akkor Kapitányra gondoltam, és rögtön én is mosolyogni kezdtem. - Na? Ő rá gondoltál? - kérdezte nevetve Lola, miközben a haját fésülte. - Szerinted? - kérdeztem, mert bár, nem rég óta ismer, de azért már illene tudnia hogy mire szoktam gondolni. Lola nem válaszolt, csak tovább fésülgette barnás-feketés haját. Majd amikor végzett, egy piros fejpántot tett magára. - Indulhatunk! - sóhajtott egyet, majd felkaptuk a laptopunkat, és bementünk a termünkbe. Az osztályban káosz uralkodott. Zozó chipset evett, miközben röhögött, ezért a megrágott, nyálas chipsdarabkák, a földre kerültek. Pfúúúj!! Kokó dobozos kókusztejet (??) ivott, Pepe egyszerre az iPadot, az iPhonet, a laptopot, a tabletet, a MacBookot (?????) nyomogatta, Timcsi a kupakokat számolta, Sziszi a laptopon átolvasta a biosz anyagot ( nem tudom miért, mert csak kedden lesz),Kapitány pedig zenéthallgatott. Én pedig elbambultam. Természetesen Kapitányon. A férfi megérzés miatt, vagy nem tudom mi miatt, felnézett, és én meg elpirulva kaptam el a tekintetem. Kapitány mosolygott, majd letette a lejátszót, ésodamnet hozzám. - Szia! - köszönt lazán. - Szia! - köszöntem én is. Az adrenalin szintem az egekben, a pulzusom az átlagosnál 100-szor gyorsabb, a gyomrom görcsöl... - Aliz? - kérdezte Kapitány, mert valószínüleg megint elbambultam. Pff.  Várjunk csak!! Tudja a nevem?? Tudja a nevem??? TUDJA A NEVEM!!! :)  - Igen? - tértem vissza a földre. - Azt kérdeztem, hogy nem volna-e kedved este... - én pedig a szavába vágtam.  IGEN!! - mondtam talán túl hirtelen. - Oké! Akkor este nálam! - nevetett Kapitány. IGEEEN!!!! Randim van Kapitánnyal!!! Húúúú!!!

A többi óra nem igazán érdekelt, egyátalán nem figyeltem, Hortenzia tanárnő majdnem kidobott az óráról. De nem tehetek róla!! A szerelem ilyen, ezt a tanárok mért nem értik meg??!! Alig vártam már az estét, és amikor az uccsó órának vége lett, berohantam a kabinomba, ledobtam a laptopom ( az ágyra, nem a földre!! :D ) és futottam az ebédlőbe. Mézes-mustáros csirke, tésztával. Hát, biztos. Megkóstoltam, és... és ez iszonyúú fincsi!!! Gyorsan betömtem, és csak azért nem szaladtam a kabinomba, mert akkor kihánytam volna mindent. Most jött a legnehezebb rész. A ruha. Na, most mit csináljak??? Van egy ruhám, amit azért nem akartam felvenni, mert azt a szalagavatóra tartogatom. Úgyhogy maradt kettő.

                          VS.                  



Végülis az egyszerűbb sötét rózsaszín színű ruhát választottam. A hajamat befogtam, és felcsatoltam egy csattal. Egy pici alapozó, és egy kis szempillaspirál, és indulhattam is. Először egy kicsit botladoztam a magassarkúmban, de végülis sikerült naggyából normálisan járni. Kopogtam. Kinyílt az ajtó, és... és a szobában ott volt Pepe, Zozó, Lola és Tiki. Uppsz... Ez ciki! - Szia Aliz!! Hú! - lepődött meg Kapitány. - De csinos valaki! - dícsért meg. Aztaaa!!! CSininek tart!!! WOW!!!  - Én azt hittem hogy... csak ketten leszünk... - motyogtam. - A csoportos leckeírás, az csoportos leckeírás... - magyarázta Pepe. MI?? EZ NEM RANDI??? Elszomorodtam, de nagyon. - Gyere, ülj le mellém! - hívott Kapitány. Szomorúságom elrebbent, és odaületm... Ő mellé!! - Na! Mielőtt belekezdenénk! - szólalt meg Zozó. -Bemutatom a csajomat - mutatott... LOLÁRA!!! ÁÁÁ!!! Rá mosolyogtam, ő pedig rám vigyorgott. Szóval, ezért volt ilyen boldog reggel. - a mi mentünk! - jelentette be Lola. Rá néztem, és rögtön megértettük egymást. Azt akarja, hogy kettesben maradjak Kapitánnyal. - Mért?? - kérdezte Pepe és Zsolti egyszerre. - Mert menni kell! Na tünés! - mondta Kapitány. Ezen nagyon meglepődtem. Mivel Kapitányra mindenki hallgat, kimentek a kabinból, és csak kettesben maradtunk. Letette a laptopot, és közelebb csúszott ( HÚÚÚ).. - Tudod, amikor alálkoztunk, már rögtön tudtam hogy te vagy az.... - kezdte el, én pedig izgatottan vártam a végét a mondatnak. - Tudtam, hogy te vagy az, aki... - mondta mégegyszer, de megakadt, és kínosan felnevetett. - Igen?? - kérdeztem, és kérdőn ránéztem. Nem válaszolt, csak mosolyogva lefelé nézett. - Hát... akkor nekem men... - álltam fel, de Kapitány vissza rántott, magához húzott, és gyengéden megcsókolt. Pár másodpercig tartott ugyan, de... de istenem!! Tényleg megtörtént velem!!!  Kapitány engem fürkészett, és rögtön megértettem, hogy miért. - Én is így érzek irántad! - mondtam neki, majd megcsókoltam. - Akkor most járunk? - kérdeztem. Kapitány válaszul, csak megcsókolt.  Életem első 10 csókja zajlott le a szobába.Hirtelen Halszagó toppant be a kabinba. - Aliz! Kapitány!! Azonnal engedjétek el egymást!! - ordította, de Kapitány nem engedett el. Sejtettem hogy rossz vége lesz. Majd Halszagú erősen megfogta a karom, és kirángatott a pasim kezéből. - Tünés! - dobott ki az ajtón. Ekkor Zozó odaszaladt, majd lepofozta (!!!) Halszagút. - Te... Mi ... CSinálsz???? - kérdeztem Zozótól, majd leguggolatam ( ahogy csak tudtam, mert a rövid ruhám nem nagyon engedte :P  ) az ofőhöz. Halszagú megfogta a fejét, és kezdett ébredezni. - Mi... Mii.... Mi történt? - kérdezte kábultan. Lassan felült, majd Zozó mesélni kezdett. - Ottó bá elcsúszott a szőnyegben és beverte a fejét! Mi pedig meghallottuk a csattanást, és rögtön kirohantunk! - Zozó brilliáns történetet talált ki. - Mért fáj az arcom? - kapott oda. - Mert hasra esett, csak a arca előbb ért a földre. Majdnem eltörte a nyakát! - magyarázta Zozó. Az ofő bevette,  majd elment a kabinjába. - Huh! Ezt megúsztad! - veregette meg Zozó vállát Pepe. Adtam egy búcsúcsókot Kapitánynak, aztán Lolával bementünk a kabinunkba. Mindenketten vigyorogva fürödtünkk és vigyorova aludtunk el.  i am very happy!!!! :)))

5. Boldogság

szeptember 04. csütörtök
Az előző két napban megszoktuk az új környezetünket. Máraki... Ugyanis, kiderült, hogy Sziszi tengeribeteg, úgyhogy az ebédlőben a falon hagyta az ,,emlékeztetőt, miszerint ; Sziszi itt járt... Szegény. Persze ezen a srácok jót nevettek. Aztán... Kokó nem volt hajlandó meginni a tejet a reggelinél, mert ő minden reggel kókusztejet iszik. :) Zozó és Pepe hozta a formáját, mindenből viccet csináltak. Timcsi mindenkivel ordibált, nem tudom meddig bírják az idegeim... És Kapityán... pedig.. csak Kapityány.. Szóval ez a pár nap is eltelt, és ( végre) elkezdődött a suli. Jó, kicsit furán hangzik, hogy várom a sok lenyát, tanulnivalót... de én kíváncsi vagyok arra, miket fogunk tanulni! A fiúk persze ennek egyátalán nem örültek. Sőt! Sztrájkba kezdtek! :) Nem mennek be órákra, hanem bezárkóznak a kabinjukba, és betegséget színlelnek. Csakhogy ennek az lett a vége, hogy Halszagú feltörte a zárat ( az ő kézlenyomatát minden kabinajtó ismeri. ) és a fiúk meglepődve fordultak oda. Éppen nagy buli folyt... Üvoltott a rádió, gázos és nem gázos fekete lufik (????) szállingóztak, popcorn és egyéb ( hot-dog, hamburger) étel maradék a földön... Halszagú gyilkos pillantásokkal nézte őket, majd adott nekik seprűt, meg lapátot, és kezdhették a takarítást. Ezekszerint, ilyen ,,unalmasak" lesznek a reggeleim. :) Az első óra matek volt. A matek nem az erősségem, de azért 4-es felmérőket szoktam írni. Egy rózsaszín (??) hajú nő lépett be a terembe. Zozó elnevette magát. Kár volt. - Min röhögsz kis fiam???!!! - ordította a tanárnő. - Csak... csak Pepe mondott egy oltári nagy viccet!! - füllentette. - Hm... Nos! Hogy hívnak? - méregette Zozót, ez az őrült. - Engem? Tikinek! - erre az osztály felröhögött. Tiki csak csóválta a fejét, és felemlete az egyik kezét. - Én vagyok Tiki! - kiáltotta. - Nem!! Én vagyok Tiki! - ordította be Pepe. A tanárnő össze vissza forgolódott, teljesen össze zavarodott, majd rám nézett. ÓÓ!! - Te!! Te nem szóltál egy szót sem!! Mondd meg, ki Tiki!!! - mutatott rám, az átlagosnál szerintem hosszabb mutatóujjával. - Één.. éénn- motyogtam, és körbe néztem. Mindenfelől kétségbeesett pillantások. Huh... - Az a helyzet, hogy nem nagyon jegyeztem meg a neveket, tehát nem tudom melyikük az igazi Tiki - jutott eszembe ez a gondolat. A többiek mind hálásan pislogtak rám, én pedig kihúztam magam. Én, kétszeresen is megmentettem az osztályt ( az első, amikor megtámadtak a siklók)! - MEGŐRÜLÖK!!!! - ordította a tanárnő. - Eddig is az volt - szólt be ( az igazi) Tiki. - MIT MONDTÁL???!!! - azt hiszem, most már tényleg kihúztuk a gyufát. Az első napon. És még a tanár nevét sem tudjuk! Húha! Lehet hogy új rekordot állítottunk elő!! :) Mindenki beszélgetett, röhögött, cseppet sem zavart senkit, hogy a tanárnő teljesen bekattant, és a ceruzáit kezdte el egyesével eltörni... - MOST MÁR ELÉG LEGYEN, DE AZONNAL! - ugrott fel az asztaltól. Mindenki elnémult. - Rendben van! REndben van! Ha ezt akarjátok! Egyébként Lokner Hortenzia a nevem - mondta mellékesen. Erre mindenki felröhögött. - Áháá!!! Szóval azért pink a haja, mert ön egy virág!! Hahahaha!!! - röhögött Zozó. Hortenzia tanárnő csak kihúzta a fiókot, előszedett egy halom papírt, és mindenkinek osztott belőle 5-öt. - Ti akartátok! Írjátok le, erre az öt lapra azt, amit tavaly tanultatok! Látni akarom a szenvedést... akarom mondani, hogy mennyit tudtok! - mondta ördögien. Az osztály elnémult, és keserves arccal ült neki a... az évvégi ismétlő témazáróra. Hát, nem tudom máshogy mondani... Papírok susogása, tollak, sercegése, csak ezeket lehetett hallani. Majd amikor kicsöngettek, Timcsi felállt, és önként beszedte ( vagyis inkább kitépte a kezünkből) a lapokat. - Köszönöm! - majd mintha egy ördögi kacajt is hallottunk volna.
A második óra nyelvtan. Egy vén, szottyos szatyor csörtetett be a terembe. - Jó napot kívánok! - mondta rekettes hanggal. Az osztály csöndben várta a fejleményeket. - Mondom; Jó napot kívánok! - mondta hangosabban. Az osztály csak ült, és bambult. - Á! Mindegy! - legyintett. - Ormár Tamás a nevem - mutatkozott be. Majd sorban mindenki elmondta a nevét. - Remek! Most hogy megismerkedtünk, kezdhetjük is! - csapta össze a tenyerét. - Oké, akkor beszélgessünk - mndta Zozó. Mindenki nevetett, csak Tamás bá nem. - Úgy értettem, kezdjük el az anyagot! Nem pedig a felesleges fecsegést! - mondta szigorúan, majd lecsapta az asztalra a vaskos nyelvtan könyvet. Nyissátok ki a 304. oldalon, és csináljátok meg, az 1-es, a 2-es, a 3-as, a 4-es, az 5-ös, a 6-os, a 7-es, a 8-as, a 9-es és a tizes feladatot. Kaptok rá... mondjuk... 20 percet! - adta ki a parancsot. Elkerekedett szemmel néztünk rá, majd a feladatokra is. - Tanár úr! Ilyet mi még nem isz tanultunk! - mondta pöszén Sziszi. - Már hogyne tanultátok volna!! - nevetett fel Tamás. - Na, kezdjétek el! Akinek nem lesz kész 17 perc alatt az összes feladat, az kap egy szép nagy egyest! - fenyegetett meg minket. Majd szépen lassan telt az idő, és Tamás bá, bealudt. Hangosan horkolt, ezért nem hallott semmit. Halkan megfogtuk a cuccunkat, és kiosontunk a teremből. Szerencsére Tamás nem vette észre. A harmadik óra, a biológia. - Szervusztok! Én Liszt Eszter vagyok, a biológia, a fizika, és a kémia tanárotok! - ,,ugrált" be, egy kedves és fiatal ,,tanárlány". - Jó napot! - kiáltottuk. Persze, hogy neki köszöntünk, hiszen ő tökre szimpi volt. - Ön Liszt Feró rokona talán? - kérdezte Zozó. Az osztály felröhögött, majd vártuk, hogy mit csinál erre Eszter. - Háháhá!! Nem! Nem! Vicces kis társaság vagytok! - nevetett. Mindenki mosolygott, és boldogan töltöttük el a biológia órát. A 4.-5. órában kiosztották a laptopokat, és a Tableteket. Nagyon szuper!! A nyelvtan óra feladatait kikerestük a neten, és így már senki sem kap egyest! :) Amikor mentem be a kabinomba, véletlenül összeütköztem Kapitánnyal. - Ó! Bocs! - pirultam el. -Semmi baj! - mondta lazán, majd rám mosolygott. Az az édes, gyönyörű mosoly... Majd olyat tettem, amire nem gondoltam hogy megteszem. Megpusziltam Kapitány arcát. Kapitány még mindig mosolygott, majd ő is adott egy puszit, és kikerült. Vigyorogva mentem be a kabinomba.

Elkészítettem a leckéimet, majd felmentem skype-ra, hogy írjak a szüleimnek. Jól vannak,beszámoltam az eseményekről, a tanárokról, aztán kikapcsoltam a gépem.  Gyorsan lezuhanyoztam, és felvettem a pizsim. Hamarosan Lola is megjött, és ő is gyorsan megfürdött. - Na, milyen volt ez a nap? - kérdezte, amikor ( már ő is pizsiben volt) leült az ágyamra. - Hát... vicces.. és nagyon jó! - vigyorogtam. Lola ( szerintem) a legjobb barátnőm!! - Tudom én miről van szóó!!!! - mosolygott ő is. - Ezt meg hogy érted? - kérdeztem értetlenül. - Tudod tee!! Tudom hogy szerelmes vagy kapitánybaa!!! - nevetett. - Cssss!!! Halkabban!! - csitítottam. Majd nevettünk egy sort, és megöleltük egymást. - Akkor? BFF-ek vagyunk? - kérdezte. - Hát persze! - válaszoltam, majd lekapcsoltam a kis lámpát, és szunyáltunk.

4. Csoda

szeptember 03. szerda
Szóval ott tartottam hogy mindenfelől siklók özönlöttek, és elkaptak minket. Ekkor elővettem a paprika sprayt, ( mindih nálam van! Jó van na!!!! ) és belefújtam a vízbe. A siklók ezt megérezték, és gyorsan eliszkoltak. A többiek csak egy legyintéssel köszönték meg a ( szerintem) hatalmas tettet. Hát, igazán megköszönhették volna! Ha nem lett volna nálam a paprika spray, akkor már rég sikló eledelek lettek volna! Úgyhogy, tovább úsztunk Bellezába. Hamarosan megérkeztünk ( végre! Már nagyon viszketett az orrom.) Az ofő odaúszott a biztonsági rendszerrel védett vas ajtóhoz, és beütötte a megfelelő kódot. Az ajtó kinyilt, és mi bementünk. A nap gyönyörűen sütött, és már a parton voltunk! Körülnéztem. Gyönyörű kék tenger mosta a partot, ami természetesen puha homokból állt. A szigeten ( Starlight Isla, ez is spanyolul van, azt jelenti Csillagfény Sziget), pálmafák álldogálltak, és a fák mögött egy hatalmas fakunyhó volt. - Az meg mi? - kérdeztem Halszagút. - Az a főhadiszállás - válaszolta egyszerűen, de bennem felkeltette a kíváncsiságot. - Onnan kapjuk az internetet, az ételt, az italt és a tiszta ruhákat is - és ezzel vége tért a kiváncsiságom. Ennyi?
- És a ping-pong, a csocsó, és a jéghoki asztalt is. - tette hozzá az ofő. - Télleg?? - ámuldoztam. - Dehogy is! Csakis a tanulásra fogtok koncentrálni! Nincs semmilyen játék! - mondta mogorván, majd elment mellőlem. Ajj, de kár! Mindenki bement a főhadiszállásra ( olyan jóól hangzik), és megbeszéltük a dolgokat. Ki milyen ételre, italra allergiás, ki mit szeret, nem szeret, a ruhaméreteket lejegyeztük ( mindent, még a ruhákat is ott készítik), és felszálltunk az Estrella Polar-ra ( Sarkcsillag). Nagyon szépen van berendezve! Új bútorok, új illatok! A hajó aulájában leültünk a székekre, és Ottó beszédet tartott - Szóval, végre, megérkeztünk! - sóhajtott egyet. - A mi osztályunk megkapta a legjobb hajót! A Sarkcsillagot! Örüljetek neki, ez tényleg a legszebb hajó, négy évig használjátok ki! Én pedig remélem ,hogy kibírja négy évig... Szóval! A kabinokat nem kulcs zárja, hanem egy biztonsági rendszer. Az ajtóra egy érintőképernyős kis ,,TV" van felszerelve, ahova a kezeteket kell tennetek. Tehát a gép, a tenyér mintátok alapján enged be titeket. - itt mindenki ,,húúúúú"-zott egy sort - A kabinokban ketten fogtok lakni. - a fiúk mosolyogtak :) - a fiú csak fiúval lakhat, a lány pedig csak lánnyal! - és ezzel a fiúk szájáról lehervadt a mosoly. Az ofő elégedetten folytatta tovább. - A kabinok modern bútorokkal vannak felszerelve. Két nagy és kényelmes ágy, szekrények, polcok, két íróasztal, a kényesebbek kedvéért; 2 zuhanyzókabin, és 2 WC. Tükör, mosdókagyló, 2 fotel, kanapék, plazma TV és amit ebben az évben vezettünk be... amiből tanulni fogtok... LAPTOP!!! - kiáltotta el magát, és mindenki éjjenzésbe tört ki. - Valamint mindenki kap egy Tabletet - mondta ,,csak úgy" mellékesen Tivadar bá. Tapsözön, ujjongás! Hát igen, ez tényleg tök csúcs!!!! :D

3. A Szörny

szeptember 02. kedd
Szeptember 1-én, ebéd után ( rántott hal, rizzsel, hal alakú marcipános sütivel) elindultunk. Egy kis ( természetesden) kék búsz állt a sulival szemben. Felszálltunk rá, és indultunk is. A buszon lefoglaltam magam. Zenét hallgattam ( One Direction, Rihanna, Green Day...), olvastam, beszélgettem Lolával, Zozóval, Pepével, és persze, amikor nem figyelt oda, bámultam Ő-t... Kapitányt... Az út  felénél, Zozó felkiáltott- Ottó bácsi! Pisilnem kell!!! - mindenkiből dőlt a röhögés, csak az ofő forgatta a szemeit. - Rendben, most megállunk, mennyetek el mosdóba, egyetek, igyatok! De csak 10 perc... - az utolsó mondatot már csak én hallottam szinte, a többiek, már letolongtak a buszról. Egy benzinkútnál voltunk, a semmi közepén. - Szabadbatyun vagyunk! - jelentette ki Pepe. Épp kérdezni akartam tőle, hogy honnan tudja, amikor megláttam az okos telóját. Jah, hát így könnyű. Várjunk csak! Nincs is olyan, hogy Szabadbatyu! - Nem Szabadbatyu te majom! Hanem Szabadbattyán! - ordította Timcsi. - Jah! Elfelejtettem olvasni! - röhögött Pepe, Zozo, Kokó, Tiki és Kapitány. Szóval, a fiúk. Igen, ők többen vannak egyel. Mi lányok, csak 4-en erősítjük a tábort! ( Lola, Sziszi, Timcsi és én). Hát, az biztos hogy több volt mint 10 perc ez a kis megállás... Pepe ide oda mászkált, mert ,,kereste a térerőt", Zozó mosdó ajtaja ,,véletlenül" beragadt, és erről se Tiki, se Kapitány nem tudott... Kokó, csak állt ott, mintha nem is közénk tartozott volna, Timcsi Sziszivel ordibált, amiért az üres flakonját, nem a szelektívbe dobta, és mi Lolával csak beszélgettünk. Legalább fél óra eltelt, mire Ottó bá össze szedett minket. - Na jó! Most már meg sem állunk... SOHA!! - kiáltotta, majd leült a helyére. Szerintem, megőszült pár hajszála :) Végülis 1 óra múlva megérkeztünk a Balatonhoz. Pontosabban Siófokra. Még sosem voltam Siófokon, bármilyen hihetetlen! Nagyon szép kis város! Tele van kis boltokkal, a part nagyon szép, éttermekből is van egy pár... Sajnos nem volt idő nézelődni, a partra mentünk, ahol egy kis faház álldogált. - Mindenki egyesével bemegy! - mondta az ofő. Zozó kezdte és amikor kijött, úgy nézett ki mint egy béka!! Zöld búvár ruha, zöld békatalp, zöld búvárszemcsi, és... és zöld búvárpalack (???????). Aztán sorba mindenki. Én voltam az uccsó. Bementem a kis házba, és egy idős hölgy segített felvenni, az egyébként iszonyú könnyen felvehető búvárruhát. De ő segíteni akart, úgyhogy hagytam, had öltöztessen fel, mint egy kislányt. Végül én is elkészültem. Kiléptem, és rögtön a Tivadar bára néztem. HAL!!!! Halas minták díszítettek minden búvár cuccot ami csak rajta volt!!! Ezért van halszaga... A parton napozó emberek nem nagyon figyeltek ránk, de akik a Balcsiban fürödtek, azokat nagyon érdekelte hogy mit csinálunk. Egy kislány, annyira megijedt Zozóztól, hogy ki szaladt a vízből, és sírva mesélte az anyukájának, hogy; ,, zöjd szöjny megijesztett". Persze Zozó ezen akkorát nevetett, hogy majdnem el is esett. Végre akkora lett a víz, hogy már tudjunk benne úszni. Beleragtam a fejem a zöld ( és büdös) vízbe, és úsztam. Nem láttam semmi érdekeset. Aztán rájöttem, hogy felkéne kapcsolnom a vízi lámpát! Így már más volt a helyzet! Sok apró hal menekült felém ( biztos Zozótól ijedtek meg XD), majd megláttam valami hosszút... valami nyálkásat.. majd eltűnt. Mire megakartam mutatni Lolának, addigra már elúszott az a valmi. Nagyon féltem. Majd éreztem, hogy valami csikizi a vádlimat. Óvatosan hátranéztem, és... és egy SIKLÓ volt a lábamon. Rugkapálóztam, de a siló nem jött el a lábamról... A többiek kérdőn hátrafordultak, majd amikor meglátták a kétségbeesett arcom, és a siklót a lábamon, gyorsan visszaúsztak, és megpróbálták leszedni. Ekkor... olyan történt... hogy húú... Kapitány lazán odaúszott és le szedte a lábamról a siklót. A kis állatka elúszott, én meg hálásan rámosolyogtam Kapitányra. Ő pedig vissza mosolygott. Hirtelen Zozó lábát elkapta egy sikló, és mindenfelől siklók jöttek... legalább száz sikló jött.... mindenkire rámásztak, és nem tudtunk szabadulni...  a palackbn vészesen fogyott az oxigén.....

2. Mi csoda???

még mindig szeptember 01. hétfő
Nagy nehezen, de beléptem a terembe, és oda ültem, ahol senki se. Szóval, az utolsó sorba. Mindenki engem nézett, és ez nagyon idegesítőő!!!! Végül rá vettem magam és kimondtam - Szi..szii...sziasztok! - nehéz volt, de sikerült. Egy fehér buggyos ingű kalóz lány odajött hozzám, és leült elém. Akkora karika  lógott az egyik fülében, mint egy ház. - Szevasz! Új vagy itt? Ez nem kérdés - szólt hozzám.. hát... eléggé kedvesen talán. - Hogy hívnak? - ugye mien bátor vagyok :D. - Lola - válaszolta egyszerűen. - Engem pedig Aliznak - mondtam végül, mert meg sem szólalt. - Mért vagytok kalóz ruhában? - kérdeztem. - Te nem tudod? - nézett bele a szemembe. Nem! Hát honnan kéne azt tudnom? - Nem - na most már naon kiváncsi lettem. - Ez a suli, nem egy egyszerű suli. Ez egy misztikus, varázslatos, kalandos... - mondta volna tovább a szinonimákat. - Oké, oké értem! - vágtam közbe. - Igazán? - vonta fel a szemöldökét. - Nem. bocs folytasd - mondtam ijedten. - Szóval, ebben a suliban, nem egyszerűen tanulunk. Hanem felszállunk a hajóra, és az óceánon megyünk, és eközben tanulunk. Tehát ez egy tengeri suli. - fejezte be. Én teljesen ledöbbentem. Nem tudtam szólin. MI??? Egy tengeri suli???? Anya és apa erről egy szót sem szól!! Mi van?? - Tenger járó suli???- ismételtem meg. - Itt nincs is óceán! - jutott eszembe. Na, erre mit mond? - De van, csak nagyon kevesen tudják. - újra meglepődtem. - Na jó! Mindent elmagyarázok! - azzal elkezdte mondani a hosszú történetet. - Itt régebben egy hatalmas nagy óceán, a Kalóz-óceán volt. Ám de valami Kolumbusz felfedezte Amerikát, és ettől, senki sem tudja hogy miért, eltűnt a Kalóz-óceán, és a helyére az Európa, az Ázsia, és az Afrika kontinens került. Ám de, a Balaton legméllyebb pontjánál, van egy alagút. Egy fém ajtóval van lezárva. Egy hatalmas alagút rendszert képzelj el! Ha oda beúszunk, akkor megérkezünk, egy kis szigetre. Tudom, hogy elég furcsán hangzik, de így van! Mint a Narnia! A ruhásszekrény mögött egy új világ... Itt pedig egy fém ajtó mögött van egy új világ. Oda, az új világba kellett szorulnia a Kalóz-óceánnak. Az új vlág neve: Belleza. Spanyolul van, azt jelenti szépség. Azért hívják Szépségnek, mert ez a hely, a leggyönyörűbb hely, amit valaha láttál, egész életedben! Ma, ebéd után, indulunk! Remélem hoztál sok ruhát! - mosolyodott el Lola. - Nem. Azt hittem, hogy csak 5 órát fogok eltölteni a suliban, nem pedig egy.. öö.. mennyit is? - kérdeztem. - Egy évet - mondta Lola. - Amúgy se kelett hozni! Mindenki kapja a kalóz ruhát! A Kalóz-tengerben vannak azok a dolgok, amiket mi tanulni fogunk. Minden tantárgyhoz kötődik valami! - magyarázta Lola. - A többiek? Bemutatod őket? - kérdeztem hirtelen. - Persze! - vágta rá. Egy hosszú, barna hajú fiú ra mutatott. A homlokán vörös hajpánt (?) volt. - Ő Pepe.  Aztán a második fiú akire mutatott, az egy rövid szőke hajú, térdig érő fekete gumi csizmában álldogálló volt. - Ő pedig Zozo. - Már bocs! De télleg ez a nevük? - kérdeztem. - NEEM!! Ez csak a becenevük! Mindenkinek van! - nevetett. Hát, oké, ha náluk így van! Bemutatta még Kokót ( aki afrikából származik), Timcsit ( menőn nézett ki, háta közepéig érő haját fekete hajgumival fogta össze, és mindene, na jó, a csizmája nem ,de mindene buggyos volt), Sziszit ( egy pösze kalóz! Ha!), Tikit ( fekete hajaszálai felfelé meredeztek, sőt, a szemöldökében egy piercing is volt!!) és... ééés.. Kapityányt... Kapitány a kócos barna hajú... világító zöld szemű... édes mosolyú... I LOVE KAPITÁNY!!!!! Igen, már első nap belestem valakibe! Ez rám vall! ;)

Ebéd után vel fettem a méretre szabott kalóz ruhámat. Nem azért, de iszonyú csini vagyok benne! :D Hamarosan megismerkedtem az osztályfőnökömmel, Mr. Halszagúval!!! Na jó, nem ez a neve! De olyan büdös hal szaga van, hogy bla!! Az igazi neve Tivadar Ottó. Hát... naon szép név :)   Jah! Itt egy kép a kalózruhámról:

Majd még írok!!

1. Egy új nap

Egy új nap

szeptember 01. hétfő

Hát, ez az a nap, amit jobb elfelejteni. Talán. Vagy nem? Ja, bocs, hogy be sem mutatkoztam ( a saját naplómnak)! Aliz vagyok 15 éves gimnazista. Az anyukám, Réka, ügyvéd, apukám, András, pedig egy élelmiszer boltban dolgozik ( kipakolja a cuccokat a polcra). Fogalmam sincs, hogy miért irtam le ezeket az adatoknak... de mindegy! Hiszen, ez az első naplóm, nem tudom hogy hogy kell vele bánni! Ahogy már írtam, ez egy nagyon különleges nap volt. Nem csak azért, mert ma volt a szülinapom, hanem azért is mert... Na, jó! Kezdjük az elején! Előző héten, még nem itt laktunk, hanem Szegeden, a Dóm tér környékén... Olyan szép hely volt, és most meg elköltöztünk Budapestre, mert azt anyukám itt jobban fizető munkát kapott. Nagyon nem örültem neki, mert ott kellett hagynom a barátaimat, a szobámat, és mindent! Még sírtam is, de az sem hatott! De amint megláttam Budapestet, rögtön beleszerettem! Nagyon szép város, lesz mit megnéznem az biztos!  Ma reggel, már fél hatkor fent voltam, mert nagyon izgultam az új suli, és az új diákok miatt. Lementem a konyhába és kibontottam egy zacskó hagymás-tejfölös chipset. Ha izgulok, mindig eszek, ez így van! Bekapcsoltam a tv-t, és szinte minimálisra vettem a hangerőt. Hát, anyu még ezt is meghallotta! Meghallottam, hogy jön le a lépcsőn, ezért a chipses zacskót, gyorsan bedugtam a párna alá. Anya nem örül neki, ha ilyen kajákat eszek... - Hát, te meg? - kérdezte karikás szemekkel. - Én... csak... keresem a telefonom! - találtam ki. - Aliz, ott van a kávézó asztalon, pontosan előtted - anyu (sajnos) felébredt, és máris kiszimatolta a hazugságot. Pfu. - Ó! Hát itt van! Már mindenhol kerestem! Köszi anyu! - felkaptam a telóm, és egy puszit nyomtam anyu arcára. Felszaladtam a szobámba, és megnéztem mennyi az idő. 6:30 Upsz! Kicsit elment az idő! Most jött a legnehezebb feladat. A felöltözés. A legjobb formámat kell hoznom, hogy bevágodjak, úgyhogy a kedvenc ruhaösszeállításomat vettem fel:



,,senembarna-senemszőke" hajamat kiengedtem, csak egy kicsit kifésültem. 7:10 Felkaptam a suli táskát, ami nagyon könnyű volt, csak egy tolltartó , és egy füzet volt benne. Elköszöntem anyutól ( apa már elment dolgzni) és elindultam. A hasam görcsölt, és majdnem hánytam :s . A gimnázium előtt egy csomó diák álldogált, és csevegtek, pletykálkodtak, biztosan a nyári szünetről. Felmentem a lépcsőn, eközben pár idősebb lány kíváncsian fürkészett, de álltam a pillantásukat. Bementem az aulába. Mindenfelől diákok özönlötték el a viszonylag kicsi aulát. Megnéztem  papíromat, amit még augusztusban kaptam; 9./b., 2. emelet, 104-es terem. Huh. Nagy levegőt vettem és megmásztam vagy 600 lépcsőfokot, mire felértem. A 104-es terem, a folyosó jobb oldalán, középen helyezkedett el. Beléptem, és... és egy nagyon furcsa társaságot láttam. Mindannyian kalóz ruhában virítottak... Furcsán néztek rám, mintha meg akartak volna ölni... Hova jöttem? Ez gy iskola, vagy egy diliház? Haza akarok menni!!

Folyt.köv.