Egy új nap
szeptember 01. hétfő
Hát, ez az a nap, amit jobb elfelejteni. Talán. Vagy nem? Ja, bocs, hogy be sem mutatkoztam ( a saját naplómnak)! Aliz vagyok 15 éves gimnazista. Az anyukám, Réka, ügyvéd, apukám, András, pedig egy élelmiszer boltban dolgozik ( kipakolja a cuccokat a polcra). Fogalmam sincs, hogy miért irtam le ezeket az adatoknak... de mindegy! Hiszen, ez az első naplóm, nem tudom hogy hogy kell vele bánni! Ahogy már írtam, ez egy nagyon különleges nap volt. Nem csak azért, mert ma volt a szülinapom, hanem azért is mert... Na, jó! Kezdjük az elején! Előző héten, még nem itt laktunk, hanem Szegeden, a Dóm tér környékén... Olyan szép hely volt, és most meg elköltöztünk Budapestre, mert azt anyukám itt jobban fizető munkát kapott. Nagyon nem örültem neki, mert ott kellett hagynom a barátaimat, a szobámat, és mindent! Még sírtam is, de az sem hatott! De amint megláttam Budapestet, rögtön beleszerettem! Nagyon szép város, lesz mit megnéznem az biztos! Ma reggel, már fél hatkor fent voltam, mert nagyon izgultam az új suli, és az új diákok miatt. Lementem a konyhába és kibontottam egy zacskó hagymás-tejfölös chipset. Ha izgulok, mindig eszek, ez így van! Bekapcsoltam a tv-t, és szinte minimálisra vettem a hangerőt. Hát, anyu még ezt is meghallotta! Meghallottam, hogy jön le a lépcsőn, ezért a chipses zacskót, gyorsan bedugtam a párna alá. Anya nem örül neki, ha ilyen kajákat eszek... - Hát, te meg? - kérdezte karikás szemekkel. - Én... csak... keresem a telefonom! - találtam ki. - Aliz, ott van a kávézó asztalon, pontosan előtted - anyu (sajnos) felébredt, és máris kiszimatolta a hazugságot. Pfu. - Ó! Hát itt van! Már mindenhol kerestem! Köszi anyu! - felkaptam a telóm, és egy puszit nyomtam anyu arcára. Felszaladtam a szobámba, és megnéztem mennyi az idő. 6:30 Upsz! Kicsit elment az idő! Most jött a legnehezebb feladat. A felöltözés. A legjobb formámat kell hoznom, hogy bevágodjak, úgyhogy a kedvenc ruhaösszeállításomat vettem fel:
,,senembarna-senemszőke" hajamat kiengedtem, csak egy kicsit kifésültem. 7:10 Felkaptam a suli táskát, ami nagyon könnyű volt, csak egy tolltartó , és egy füzet volt benne. Elköszöntem anyutól ( apa már elment dolgzni) és elindultam. A hasam görcsölt, és majdnem hánytam :s . A gimnázium előtt egy csomó diák álldogált, és csevegtek, pletykálkodtak, biztosan a nyári szünetről. Felmentem a lépcsőn, eközben pár idősebb lány kíváncsian fürkészett, de álltam a pillantásukat. Bementem az aulába. Mindenfelől diákok özönlötték el a viszonylag kicsi aulát. Megnéztem papíromat, amit még augusztusban kaptam; 9./b., 2. emelet, 104-es terem. Huh. Nagy levegőt vettem és megmásztam vagy 600 lépcsőfokot, mire felértem. A 104-es terem, a folyosó jobb oldalán, középen helyezkedett el. Beléptem, és... és egy nagyon furcsa társaságot láttam. Mindannyian kalóz ruhában virítottak... Furcsán néztek rám, mintha meg akartak volna ölni... Hova jöttem? Ez gy iskola, vagy egy diliház? Haza akarok menni!!
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése