3. A Szörny

szeptember 02. kedd
Szeptember 1-én, ebéd után ( rántott hal, rizzsel, hal alakú marcipános sütivel) elindultunk. Egy kis ( természetesden) kék búsz állt a sulival szemben. Felszálltunk rá, és indultunk is. A buszon lefoglaltam magam. Zenét hallgattam ( One Direction, Rihanna, Green Day...), olvastam, beszélgettem Lolával, Zozóval, Pepével, és persze, amikor nem figyelt oda, bámultam Ő-t... Kapitányt... Az út  felénél, Zozó felkiáltott- Ottó bácsi! Pisilnem kell!!! - mindenkiből dőlt a röhögés, csak az ofő forgatta a szemeit. - Rendben, most megállunk, mennyetek el mosdóba, egyetek, igyatok! De csak 10 perc... - az utolsó mondatot már csak én hallottam szinte, a többiek, már letolongtak a buszról. Egy benzinkútnál voltunk, a semmi közepén. - Szabadbatyun vagyunk! - jelentette ki Pepe. Épp kérdezni akartam tőle, hogy honnan tudja, amikor megláttam az okos telóját. Jah, hát így könnyű. Várjunk csak! Nincs is olyan, hogy Szabadbatyu! - Nem Szabadbatyu te majom! Hanem Szabadbattyán! - ordította Timcsi. - Jah! Elfelejtettem olvasni! - röhögött Pepe, Zozo, Kokó, Tiki és Kapitány. Szóval, a fiúk. Igen, ők többen vannak egyel. Mi lányok, csak 4-en erősítjük a tábort! ( Lola, Sziszi, Timcsi és én). Hát, az biztos hogy több volt mint 10 perc ez a kis megállás... Pepe ide oda mászkált, mert ,,kereste a térerőt", Zozó mosdó ajtaja ,,véletlenül" beragadt, és erről se Tiki, se Kapitány nem tudott... Kokó, csak állt ott, mintha nem is közénk tartozott volna, Timcsi Sziszivel ordibált, amiért az üres flakonját, nem a szelektívbe dobta, és mi Lolával csak beszélgettünk. Legalább fél óra eltelt, mire Ottó bá össze szedett minket. - Na jó! Most már meg sem állunk... SOHA!! - kiáltotta, majd leült a helyére. Szerintem, megőszült pár hajszála :) Végülis 1 óra múlva megérkeztünk a Balatonhoz. Pontosabban Siófokra. Még sosem voltam Siófokon, bármilyen hihetetlen! Nagyon szép kis város! Tele van kis boltokkal, a part nagyon szép, éttermekből is van egy pár... Sajnos nem volt idő nézelődni, a partra mentünk, ahol egy kis faház álldogált. - Mindenki egyesével bemegy! - mondta az ofő. Zozó kezdte és amikor kijött, úgy nézett ki mint egy béka!! Zöld búvár ruha, zöld békatalp, zöld búvárszemcsi, és... és zöld búvárpalack (???????). Aztán sorba mindenki. Én voltam az uccsó. Bementem a kis házba, és egy idős hölgy segített felvenni, az egyébként iszonyú könnyen felvehető búvárruhát. De ő segíteni akart, úgyhogy hagytam, had öltöztessen fel, mint egy kislányt. Végül én is elkészültem. Kiléptem, és rögtön a Tivadar bára néztem. HAL!!!! Halas minták díszítettek minden búvár cuccot ami csak rajta volt!!! Ezért van halszaga... A parton napozó emberek nem nagyon figyeltek ránk, de akik a Balcsiban fürödtek, azokat nagyon érdekelte hogy mit csinálunk. Egy kislány, annyira megijedt Zozóztól, hogy ki szaladt a vízből, és sírva mesélte az anyukájának, hogy; ,, zöjd szöjny megijesztett". Persze Zozó ezen akkorát nevetett, hogy majdnem el is esett. Végre akkora lett a víz, hogy már tudjunk benne úszni. Beleragtam a fejem a zöld ( és büdös) vízbe, és úsztam. Nem láttam semmi érdekeset. Aztán rájöttem, hogy felkéne kapcsolnom a vízi lámpát! Így már más volt a helyzet! Sok apró hal menekült felém ( biztos Zozótól ijedtek meg XD), majd megláttam valami hosszút... valami nyálkásat.. majd eltűnt. Mire megakartam mutatni Lolának, addigra már elúszott az a valmi. Nagyon féltem. Majd éreztem, hogy valami csikizi a vádlimat. Óvatosan hátranéztem, és... és egy SIKLÓ volt a lábamon. Rugkapálóztam, de a siló nem jött el a lábamról... A többiek kérdőn hátrafordultak, majd amikor meglátták a kétségbeesett arcom, és a siklót a lábamon, gyorsan visszaúsztak, és megpróbálták leszedni. Ekkor... olyan történt... hogy húú... Kapitány lazán odaúszott és le szedte a lábamról a siklót. A kis állatka elúszott, én meg hálásan rámosolyogtam Kapitányra. Ő pedig vissza mosolygott. Hirtelen Zozó lábát elkapta egy sikló, és mindenfelől siklók jöttek... legalább száz sikló jött.... mindenkire rámásztak, és nem tudtunk szabadulni...  a palackbn vészesen fogyott az oxigén.....